A politikai főhatalomról szóló országgyűlési választással új kormány alakul. Ezzel új szakasz nyílik, nyílhat a társadalompolitikai és gazdaságpolitikai döntéshozatalban.
E sorok írásakor még nem tudtam, hogy a választások nyomán milyen lesz a parlamenti mandátumok megoszlása.
Ami a kormánypolitikát illeti, urnazárás előtt még lehetett ízlelgetni a különféle változatokat, ezúttal egyet kivéve: „folytatjuk”. A gazdaság-, társadalom- és külpolitika ugyanis nem folytatható, 2022 tavaszán helyzet van.
Mind a társadalmi, mind pedig a gazdasági folyamatok magukban hordozzák korábbi meghatározottságaikat, működési logikájukat.
A politikus számára kezdődhet vagy véget érhet egy korszak a választás éjszakáján, de a politikai ciklus csupán egyike az életünk sokféle hullámzásának.
Ami a választófülkékben történt, nekünk nagyon fontos, és megvan a maga jelentősége a külvilág, az európai politika számára is, most sokkal inkább, mint évtizedek óta bármikor.
Nem mindegy tehát, hogy a politikai felhatalmazást elnyerő oldal milyen szándékokkal, programmal akarja kormányozni az országot.
Άм mégis ott tornyosul a realitás. Abba pedig egyaránt beleértendők a mögöttünk hagyott időszak örökségei, a jelen adottságai, a külső kihívások. Ezek együttesével kell megbirkóznia a parlamenti többséget bíró politikusnak.
De 2022 tavasza vajon milyen állapotban találta Magyarországot? Nehéz megmondani. Az elmúlt évekről, az esztendő első két hónapjáról jöttek hivatalos statisztikai adatok, készültek konjunktúra-felmérések, megjelentek prognózisok.
Vannak ezek között aggodalomra okot adók is. Az elmúlt hetek persze nem voltak alkalmasak a mély, elfogulatlan elemzésre. A felfűtött politikai izgalmak közepette a szokásos mutatók megítélése is szóródott. Politikai hovatartozástól is függ, hogy ki melyik jelenséget emelte ki.
Aki a sikereket kívánta felmutatni, az a foglalkoztatási, béremelkedési, gazdasági növekedési, beruházási számokat, a házasságkötési rekordot mutatta fel.
Eközben bőven jöttek kellemetlen adatok, mint a pénzromlás vagy a költségvetési megcsúszás indikátorai, az osztrák szintet háromszorosan meghaladó Ƈσʋid-halálozás.
A költségvetés így nem mehet tovább
Nemcsak az nehezíti az új kormányra váró valóság értelmezését, hogy többféle olvasata van a statisztikai adathalmaznak. A tavaly évvégi és a most éveleji inflációs, jövedelmi, államháztartási, külkereskedelmi adatok igazából nem igazítanak el a magyar gazdaság állapotáról és lehetséges pályájáról.
A mostani adatok fontos vonatkozásokban egészen speciálisak, ugyanis teljességgel fenntarthatatlan folyamatokat rögzítenek. Rendkívüli állami kiköltekezés 2020 nyarától egészen a választás napjáig, nagyméretű minimálbéremelés év elejétől: ilyen mértékű politikailag motivált pénzosztogatást még nem éltünk meg.
Voltak aztán sajátos „hangulatjavító intézkedések”: a kormány befagyasztott árakat, kamatokat – bevallottan záros időre.
MÉG NINCS ISMERETÜNK A MÁRCIUSI KÖLTSÉGVETÉSI FEJLEMÉNYEKRŐL, DE A LEENDŐ PÉNZÜGYMINISZTER SZEMÉLYÉTŐL JÓRÉSZT FÜGGETLENÜL RÖVIDESEN MARKÁNSAN MEGVÁLTOZIK A KÖLTSÉGVETÉSI PÁLYA.
Az ársapka leemelését követően az elfojtott infláció felszínre tör, azzal is kezdeni kell valamit. A presztízsberuházások többségét nyilván leállítják, sőt, az összes állami fejlesztést tételesen felülvizsgálják.
Az utóbbi hónapokból adódó rövidtávú trendekről ugyanis csak egy következtetést lehet levonni: a folyamatok jelentős része így semmiképp sem folytatódhat.
Nyilván nincs szándék az olyan ügyletek megállítására, amelyek korábban, az akkori ár- és kínálati viszonyok közepette, érvényes szabályok és tényleges igények nyomán indultak el, és gazdaságilag vagy társadalom-politikailag értelmesek.
Azonban azokról is kiderülhet, hogy együttesen már fenntarthatatlanul soknak bizonyulnak a mai helyzetben – különösen az ukrán háború nyomán előálló új realitások közepette.
Ez utóbbi vonatkozás emlékeztet arra, hogy a választás előtti és utáni világot elválasztó politikai cezúra csak egyetlen a 2022 tavaszi bizonytalansági tényezők között.
A legnagyobb ismeretlen nyilvánvalóan a szomszédságunkban zajló háború. Az Ukrajnát érő orosz invázió legelső napjaitól új szakasz nyílt a világ gazdasági, politikai viszonyaiban.
A további súlyos következmények pedig attól függenek, hogy meddig tart, hova jut el és mikor, hogyan ér véget a háború. Ez tehát a másik nagy faktor; felbecslése nélkül lehetetlen reális képet alkotnunk gazdasági kilátásainkról.
Súlyos a hatása a Covidnak
Van azonban még egy tényezőköteg, amely az elmúlt hetek sajátos izgalmai nyomán szinte teljesen háttérbe szorult, holott hatása ma is érvényesül és jó ideig velünk marad: a járvány.
Az újabb sokkok hajlamosan elfedni, másodlagossá tenni az előzőt. Annak hatásait azonban nem annulálják.
MÁRPEDIG A COVID-KRÍZIS HAZÁNKAT – MINT MINDEN TÁRSADALMAT – KEMÉNYEN MEGVISELTE.
Kihatott egészségügyi és lelki viszonyainkra, az életmódra, a tanulás és munkavégzés módozataira, egész szakmák működési rendjére, a lakással és lakóhellyel kapcsolatos elvárásokra, a fogyasztási és megtakarítási szerkezetre.
Maga a járvány megrendítő módon felgyorsította a magyar demográfiai fogyást. A halálozás megugrásáért nyilván elsősorban a vírus felelős, de bizonyára az egészségügyre nehezedő nyomásnak, az elhalasztott vizsgálatoknak és kezeléseknek is megvan a maguk jelentősége
– ez pedig a későbbiekre nézve is aggasztó. A természetes fogyás másik komponense az itthoni születésszám csökkenése; majd meglátjuk, hogy az csupán átmeneti ügy-e, avagy tartósabb jelenség.
Társadalomlélektani magyarázatot igénylő kérdés, hogy a járvány, amely európai mérce szerint igen súlyos halálozással járt minálunk, milyen okok miatt került hátra a közbeszédben, a politikai diskurzusban, holott a 2020/2021-es demográfiai adataink békeidőben példátlan veszteséget mutatnak.
Talán az individualistának mondott többségi attitűd, valamint a magyar járványkezelés sikerességével (tényellenesen) érvelő közpropaganda hatása miatt került túl korán zárójelbe minálunk a járvány ügye.
Az európai normáknál lazább hatósági szabályozás és a megengedőbb hivatalos (és mindennapi) gyakorlat mögött talán az a felismerés is ott áll, hogy az állami járványügyi intézményrendszer gyenge hatékonyságú, hiányos a tesztelő és esetkövető képessége.
ERRE TEKINTETTEL AZ ÁLLAM NEM TALÁLT MÁS MEGOLDÁST, MINT HOGY VISZONYLAG KEVÉS KORLÁTOZÁST TARTSON FENN, GAZDASÁGI ÉRDEKEKRE HIVATKOZVA – MÉG AKKOR IS, HA AZZAL TÖBBLETMORTALITÁS JÁR EGYÜTT.
A Ƈσʋid-ügy általában is felveti a magyar állami képesség (state capacity) hiányosságának kérdését. Az nem valami ellenzéki beállítás vagy szubjektív megítélés ügye, hiszen a Világbank WGI mutatói, a WEF indikátorai és egyéb nemzetközileg alkalmazott mércék meglehetősen reális képet adnak egy országról.
A kép sajnos nem előnyös az esetünkben. A magyar állam a térségben, a hozzánk mérhető fejlettségű és adottságú országok körében a nemzeti jövedelem centralizációs és újraelosztási rátáit tekintve túlsúlyosnak számít, költséghatékonysága átlag alatti.
A járványnak mint harmadik tényezőcsoportnak a közvetlen halálozási, egészségügyi vonatkozásokon túli következményei is nagyok. Nemcsak a gazdasági növekedési hatás a lényeges.
A magyar output 2020-ban jelentősen, csaknem 5 százalékkal esett, majd a járvány formaváltozásával is összefüggésben 2021-ben már 7 százalékot meghaladó GDP-növekedést regisztrált a statisztika.
EZZEL HAZÁNK AZON EURÓPAI ORSZÁGOK KÖZÉ TARTOZIK, AHOL A MÁSODIK JÁRVÁNYÉV VÉGÉRE A KIBOCSÁTÁS TÚLJUTOTT A PANDÉMIA ELŐTTI SZINTEN; IGAZ, RENDKÍVÜL ERŐS KÖLTSÉGVETÉSI ÉS JEGYBANKI RÁSEGÍTÉSSEL.
A makrogazdasági adatok V-alakú mozgása mögött azonban sok olyan társadalmi folyamat ment végbe, amely akkor is nyomot hagy gazdaságunk működési módján, ha a vírus újabb változatai holnaptól megszelídülnek, az életünk hatótényezői között az „egyéb” kategóriába kerülnek – ami nem vehető teljesen biztosra.
Oktatási és munkapiaci átalakulás
A munkaerőpiac például a járvány két éve alatt jelentősen átalakult; a változások egy része jól ismert, így például a távmunkára, az otthonról dolgozásra való átállás mértéke, az online oktatási és ügyintézési arányok alakulása.
Az átállás főleg a nagyvállalati körben sikerrel lezajlott, de a magyar gazdaság egészében az online munkavégzési és intézményi kultúra sokkal kevésbé fejlődött ki, mint tőlünk nyugatabbra.
A digitalizáció terén kimutatható lemaradásunk valós gond, nem csupán politikai marketing-szlogen; mint ahogy gond a szervezeti, munkahelyi rugalmatlanság is, ami főleg a fiatalabb munkavállalókat taszítja, és egyébként a gyermekvállalási hajlandóságra is kihat.
A járvány nyomán a határok kezdeti váratlan lezárása és a konjunktúra-ingadozások miatt fontos egyéni, családi döntések születtek. Vannak, akik az addigi ingázó életmódot feladva végleg letelepedtek külföldön, mások viszont tartós jelleggel visszatelepedtek.
Emlékezhetünk, hogy az oktatás kényszerű átállása 2020 elején mennyire exponálta az érintettek (iskolák, családok, oktatási hatóságok) elégtelen digitális felkészültségét.
A tanári kar valamint a szülők erőfeszítései nyomán az átállás valahogy megtörtént, de majd csak később tudjuk meg, hogy a családi keretekbe kényszerített oktatás időszaka valójában milyen nyomot hagyott a tanulók készségein és tudásán.
A NEMZETKÖZI FELMÉRÉSEK EDDIG IS RELATÍV VISSZACSÚSZÁST MUTATTAK A MAGYAR FIATALOK SZELLEMI TŐKE-AKKUMULÁCIÓJÁBAN: A SZÖVEGÉRTÉS, MATEMATIKA, TERMÉSZETTUDOMÁNYOK TERÉN A LEGUTÓBBI (2018-AS) FELMÉRÉS SZERINT JÓVAL A V3 ÁTLAGA ALATT VAGYUNK.
Ennek közvetlen költségvetési következményei lesznek. A továbbiakban az oktatásba sokkal több erőforrást szükséges irányítani. Szükséges, azaz e téren nem egyszerűen politikai preferencia kérdése a költségvetési kiadásnövelés.
A tanári pályát választók bérezésének folyamatos és jelentős lemaradása előre tudhatóan vezetett mennyiségi és minőségi feszültségekhez. Érthetetlen, hogy egy ilyen fontos szakágazatban a kormány miért hagyta tartósan erodálódni a tanári fizetéseket.
Hasonlóan az egészségügy költségvetési finanszírozásának erőteljes bővítése sem pártpolitikai-világnézeti ügy, hanem imperatívusz.
Az egészségügyben kevésbé a pályaelhagyás lett a nem kielégítő anyagi viszonyok következménye, mint inkább a külföldi munkavállalás, de a minőségi és mennyiségi szakemberhiány itt is súlyos gond.
Az anyagi megbecsülés elhanyagolásán túl is mutatkozott hasonlóság a két humán szakterület között: a nagymértékű adminisztratív centralizálás, amely kimutathatóan rontott a működési hatékonyságon.
A TÚLZOTT KÖZPONTOSÍTÁS SAJNÁLATOSAN ÁLTALÁNOS KORMÁNYZATI ELVVÉ VÁLT, KITERJEDT AZ ÖNKORMÁNYZATI SZEKTORRA IS, HOLOTT ÉPPEN A JÁRVÁNY MUTATTA MEG, HOGY A TÁRSADALOM ÉLETÉBEN MENNYIRE NAGY ÉS NÖVEKVŐ A LOKALITÁS JELENTŐSÉGE.
Magas adósságráta, drága finanszírozás
A tartósan elhanyagolt szakterületek között van a honvédelem is. A költségvetésben ezért helyet kell szorítanunk a védelmi kiadások jelentős és több éven át tartó emelésének. Ezzel még nem zárult le a költségvetési megtámogatásra váró társadalmi területek listája, άм azonnal beleütközünk abba, hogy a hasonló fejlettségű tagállamok zöméhez képest már a járványév előtt is túl nagy volt az államadósságunk mértéke.
Nekünk nem az euróövezet a természetes viszonyítási keretünk állampénzügyekben, hanem Lengyelország, Szlovákia, Csehország, vagy egy kicsit messzebb kitekintve a három balti ország, akikkel együtt léptünk be az Európai Unióba 2004-ben, illetve Románia, Bulgária. Az összevetés ránk nézve előnytelen: nálunk a legnagyobb az adóssághányad.
Az adósság/GDP mutató nem a jó vagy rossz nemzetközi helyezés kérdése. Főképpen nem az EU adósságszabályai vagy az egyébként elég szerencsétlen adósságfék-törvényünk előírásai miatt lényeges: pénzkérdésről van szó.
A KSH friss jelentése szerint a 2021-ben 2020-hoz képest a kormányzati szektor kiadásai egy év alatt 6,9 százalékkal nőttek, de a nagy kiadási tételek között a legdinamikusabb a kamatkiadásoké volt 14,5 %-kal. És az még a belendülő hazai és nemzetközi kamatemelkedés előtt időszak.
ROSSZ BELEGONDOLNI, HOGY A 2010 ÉS 2021 KÖZÖTT MEGDUPLÁZÓDÓ MÉRETŰ ÁLLAMADÓSSÁGUNK REFINANSZÍROZÁSA MILYEN ADÓSSÁGSZOLGÁLATI TERHEKET HELYEZ MAJD AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSUNKRA IDÉN, JÖVŐRE.
E vonatkozásban elhangzik sűrűn, hogy bár a V3-hoz képest jóval nagyobb a magyar államadóssági hányad a GDP százalékában (nem is beszélve a balti államok vagy Románia, Bulgária sokkal kedvezőbb rátájáról), de a mutatónk nem számít nagynak az EU-ban: a német vagy az osztrák szintnek felel meg.
Ez azonban teljes félreértése vagy félremagyarázása a helyzetnek. Az utóbbiak kockázatmentes adósok, a legutóbbi időkig nulla vagy akár negatív hozam mellett bocsátottak ki még közép- és hosszúlejáratú államkötvényeket is.
A MAGYAR KOCKÁZATI BESOROLÁS NEM ILYEN, ÉS NEMCSAK AZ EURÓÖVEZETI TAGOKHOZ, HANEM SAJÁT TÉRSÉGÜNKHÖZ KÉPEST SEM ÁLLUNK JÓL.
A magyar BBB (Baa3) rating ma jobb, mint volt a 2010-es évek elején, amikor a kormány unortodox gazdaságpolitikája (a magánnyugdíjpénztárak ügye, bankadó és más szektoradók kivetése, az IMF-kapcsolat romlása) nyomán súlyos többlet-kockázatot érzékeltek a hitelminősítők.
A MÉLYPONTHOZ KÉPESTI JAVULÁS SEM FELEDTETI AZONBAN, HOGY A CSEH, SZLOVÁK ÉS LENGYEL SZINT ALATTI A MINŐSÍTÉSÜNK, ÉS BIZONY JÓCSKÁN ELMARAD A 2002-2008 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN ELÉRT A-KATEGÓRIÁTÓL.
A rating „békeidőben” nem meghatározó a nemzetközi forráshoz jutás költségeit tekintve, de árképző tényező a pénzügyi piacok bizonytalansága idején.
Ezt éljük most, Bulgária és Románia közötti kockázati minősítésünkkel. Bizony sokat kell majd dolgozni azon, hogy a sorstárs nemzeteknél előnytelenebb államadóssági pozíciónk a következő kormányciklus során érezhetően javuljon.
Fájó megcsúszás a büdzsében
Itt azonban óriási kérdőjelek vannak a költségvetési mozgásteret illetően. Az oktatást, egészségügyet, honvédelmet sújtó halasztásokon és mulasztásokon túl itt még szóba sem került az energiamix átalakításának költsége, a környezet- és klímavédelmi kiadások ügye.
Éppen ezek ismeretében fájó az állami költségvetés 2020-2021-es elengedése, a 2022 eleji hatalmas megcsúszás. Tisztán látható, hogy a 2010 és 2019 vége közötti előnyös világkonjunkturális környezetben, a rendkívül alacsony nemzetközi kamatok, kedvező nemzetközi cserearányok, az EU-transzferek beáramlása mellett bizony nagyobb erőfeszítések nélkül lehetett volna teljesíteni az euróátvétel makrogazdasági feltételeit.
De mindenképpen alkalmas lett volna az időszak az állami költségvetés növekedési áldozatok nélküli egyensúlyba hozatalára, és azzal fiskális mozgástér keletkezett volna egy esetleges válságra.
Azt persze nem lehetett előre látni, hogy világjárvány jön, vagy hogy a 2014-ben befagyott ukrán-orosz konfliktus egyszer hadüzenet nélküli háborúhoz vezet. Άм a tartós konjunkturális időkben lehet tartalékokat gyűjteni, felhalmozott adósságoktól folyamatosan megszabadulni.
Ha így lett volna, akkor a 2022-es kormányciklus nem azzal kezdődik, hogy romló nemzetközi növekedési viszonyok, előnytelen nemzetközi cserearányok, növekvő finanszírozási költségek mellett kelljen stabilizálni a költségvetést az egyre drágább államadósság-szolgálatra tekintettel, miközben korábbi mulasztások számláit nyújtja be a valóság.
És olyan országban kell most stabilizálni, ahol az emberek a megelőző hónapokban sosem látott pénzbőségben részesültek, és a gazdaság kiváló növekedéséről hallhattak.
