1985-re a Szaljut-7 űrállomás használhatatlan állapotba került. A rendszerei leálltak, elkezdett bukdácsolni a világűrben, a földi irányítás elvesztette vele a kapcsolatot.
A szovjet szakemberek attól tartottak, hogy a 20 tonnás monstrum irányítatlanul zuhan majd a Földre, és egy nagyvárosban csapódik be. Ezért a Szojuz T-13 űrhajóval két kozmonautát küldtek a lefagyott Szaljut 7-re, hogy megmentsék a lezuhanástól.
Felmerült az is, hogy a szovjetek azt akarták megakadályozni, hogy az amerikaiak a Challenger űrrepülőgéppel megkaparintsák, és a Földre hozzák az űrállomást.
Mentőakció a fagyban
1985. június 8. Két kötött sapkás, vastag téli melegítőbe öltözött űrhajós dolgozik kesztyű nélkül egy hideg és sötét fémhengerben, 350-400 kilométerrel a Föld fölött.
A hengerben mindent zúzmara borít.
A RENDSZEREK SZÓ SZERINT LEFAGYTAK, AZ ŰRÁLLOMÁS HALOTT.
A 43 éves Vlagyimir Dzsanyibekov és Viktor Szavinih ebben az élettelen térben azon küszködik, hogy megakadályozza a 20 tonnás test kontrollálatlan lezuhanását.
A két űrhajós rendszeresen visszalebeg a Szojuzba, hogy felmelegedjen. A földi orvosi team így is aggódva figyeli őket, mert Szavinih belázasodott. De a munka nem állhat meg, különben a több milliárd dollár értékű űrállomás menthetetlenül lezuhan.
Így kezdődött
Az űrállomás 3 évig problémamentesen üzemelt. A gondok 1985. február 11-én, éjfél után kezdődtek, amikor az irányítók feszültségingadozást észleltek a két küldetés között üresen, robotpilótával repülő Szaljut-7 fedélzetén.
A rendszer a túlfeszültség elleni védekezésül leállította az elsődleges kommunikációs rendszert. Mivel a tartalék rádórendszerek működésbe léptek, az irányítók nem tartották súlyosnak a helyzetet.
Mivel épp lejáróban volt a 24 órás szolgálatuk, a szolgálati jegyzőkönyvbe bejegyezték a hibát, azzal, hogy
A KÖVETKEZŐ VÁLTÁS IRÁNYÍTÓI HÍVJÁK A KOMMUNIKÁCIÓS RENDSZER TERVEZŐIT ÉS JAVÍTTASÁK KI A HIBÁT.
Az őket váltó irányítók azonban figyelmetlenségből vagy tévedésből saját maguk megpróbálták aktiválni az elsődleges rádióadót, mire az űrállomás elektromos rendszere több ponton zárlatos lett, ami most már a teljes kommunikációs rendszer leállását okozta.
A SZALJUT-7 ÉJJEL 1 ÓRA 21 PERCKOR ELNÉMULT ÉS TÖBBI SEMMILYEN RÁDIÓJELRE NEM REAGÁLT.
Lemondjanak az űrállomásról vagy mentsék meg?
A szovjet űrprogram vezetői kellemetlen helyzetbe kerültek. Hagyhatták volna a Szaljutot, és mondhatták volna, hogy egy év múlva úgyis fellövik az új generációs űrállomást, a Mirt.
Így viszont a teljes űrpogram egy évet csúszott volna, a Szaljutra már betervezett repüléseket és kísérleteket törölni kellett volna.
NEM IS BESZÉLVE A POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEKRŐL, VAGYIS HOGY AZ AMERIKAIAK – AKIK SIKERREL ELINDÍTOTTÁK SPACE SHUTTLE-PROGRAMOT –, ÚJRA MEGELŐZIK MAJD A SZOVJETEKET AZ ŰRVERSENYBEN.
Így nem maradt más hátra, mint egy javítócsapat felküldése a Szaljutra. Azonban mire idáig jutottak, már mentőcsapatnak kellett hívni az expedíciót, mert kiderült, hogy a Szaljut lassan, de biztosan közelít a Föld légköréhez, és előbb-utóbb lezuhan.
Ki repüljön?
Az űrhajósok kiválasztása nem volt egyszerű. Összesen három kozmonauta jöhetett szóba pilótaként, mert egyértelmű volt, hogy a repülés legnehezebb része a dokkolás lesz.
Normál esetben maga az űrállomás küldi az adatokat az űrhajónak az automatikus dokkoláshoz, de a Szaljut rádiórendszerei nem működtek.
AZ IRÁNYÍTATLAN, MINDEN IRÁNYBAN ÖSSZE-VISSZA PÖRGŐ SZALJUTOT KELLETT MANUÁLIS MEGKÖZELÍTENI ÉS KÉZZEL VEZETVE ÖSSZEKAPCSOLÓDNI VELE. EGY ILYEN MŰVELETET VÉGIG MANUÁLIS IRÁNYÍTÁSSAL MÉG SOHA SENKI NEM PRÓBÁLT MEG AZ ŰRKUTATÁS TÖRTÉNETÉBEN.
Vlagyimir Dzsanibekov volt a legtapasztaltabb a három jelölt közül, és ő egyszer már kénytelen volt az utolsó pillanatban átvenni az irányítást a számítógéptől, így az egészségügyi problémái ellenére őt választották pilótának. Igaz, az orvosok maximum 100 napot engedélyeztek neki az űrben ezen a küldetésen.
A FEDÉLZETI MÉRNÖKI LISTA ENNÉL IS RÖVIDEBB VOLT: EGY FŐBŐL ÁLLT.
Különböző szempontok miatt gyakorlatilag csak Viktor Szavinih lehetett a másik űrhajós.
A két kozmonauta megkezdte a felkészülést az útra, a mérnökök pedig a Szojuz-űrhajó módosításán dolgoztak, pl. kiszerelték a harmadik ülést, hogy a kétfős mentőcsapat több élelmet és szerszámot, javítóanyagot vihessen magával.
A szovjet Apollo-13
Dzsanyibekov és Szavinih két nap utazás után került látótávolságba a Szaljuttal. A dokkolás a vártnál hamarabb sikerült, Dzsanyibekov zseniális érzékkel vezette a Szojuzt, és bizonyította, hogy bármilyen űreszközök között lehetséges a manuális kapcsolódás.
Az űrhajósok azonban már ekkor szembesültek a Szaljut súlyos helyzetével, ugyanis
SEMMILYEN VISSZAJELZÉST NEM KAPTAK AZ ŰRÁLLOMÁSTÓL A DOKKOLÁSRÓL, VAGY A BELSŐ NYOMÁSRÓL, ÍGY CSAK „ÉRZÉSRE” TUDTÁK MEGHATÁROZNI, HOGY BIZTONSÁGOSAN RÁKAPCSOLÓDTAK-E A SZALJUT-7-RE
.Az űrállomás némasága miatt nagyon óvatosan kezdtek hozzá a három zsilipajtó nyitásának. Az irányítás lépésről-lépésre, centiről centire engedélyezte a búvónyílások nyitását, nehogy robbanás történjen és kihermetizálódjon az űrhajó.
Dzsanyibekov: A nyomás 700 mm. A csökkenés 20-25 mm volt. Kiegyenlítettünk. Nyitjuk a búvónyílást.
Irányítás: Hallotok sziszegést? Kicsit mozgasd meg a zárófedelet.
Dzsanyibekov: Oh, érzem az otthon ismerős illatát… Nyitom a zárófedelet. Sziszeg. A nyomás 714 mm.
Irányítás: Van keresztirányú áramlás?
Dzsanyibekov: Igen.
Irányítás: Akkor, ha készen álltok, bemehettek.
Dzsanyibekov: Készen állunk, nyitom a zárat… Nyitva.
Irányítás: Első benyomás? Milyen a hőmérséklet?
Dzsanyibekov: Gyerekek, itt mindent zúzmara borít és nagyon hideg van.
Az űrhajósok már a megközelítéskor, a napelemtáblák félig nyitott pozíciójából is látták, hogy bőven lesz munkájuk, de most szembesültek ennek a fizikai nehézségeivel.
Az űrállomás teljes elektromos rendszere leállt, ezért bent majdnem mínuszok fogadták őket. Minden berendezés olyan hőmérsékletre hűlt, amire nem tervezték őket a mérnökök.
NEM LEHETETT TUDNI, MENNYIRE KÁROSODTAK A RENDSZEREK, ÉS HOGY VAJON EGYÁLTALÁN BIZTONSÁGOS-E A SZALJUTON TARTÓZKODNI.
Szavinih úgy írt erről a naplójában, hogy
mintha egy elhagyott, régi házba léptünk volna be. A csend nyomasztóan dobolt a füleinkben.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!
