Nem a túlélési ösztön, inkább a testfelépítés a magyarázat rá.
A kérdés, hogy a macskák a magasból leesve miként tudnak minden alkalommal talpra érkezni, csaknem egyidős a fizikával.
A témával elsőként egy francia tudós, Antoine Parent foglalkozott. Napjainkban a robottechnikát foglalkoztatja a kérdés.
Miért érkeznek a macskák mindig talpra?
Parent még a felhajtóerővel próbálta magyarázni a dolgot, άм elképzelése tévesnek bizonyult. Az 1800-as években a fizikusok a szögimpulzus megmaradásában látták a macska talpra esésének indokát. Ennek lényege pedig, hogy nem lehetséges, hogy egy test forogni kezdjen anélkül, hogy egy másik tárgy ne forogna ellenkező irányban ugyanakkora szögimpulzussal.
A macska testét később úgy értelmezték, mintha két hengerből állna – melyek a macska elülső és hátulsó felét képviselik. Ha a macska a derekánál meghajlik, akkor testét két ellentétes irányba tudja csavarni, melynek következtében az ellentétes irányú szögnyomaték nagyrészt megszűnik.
Άм valójában a fizikusok napjainkig nem találtak 100%-ig megnyugtató választ a kérdésre. Ennek oka talán az lehet, hogy míg a fizika mindig a legegyszerűbb magyarázatot keresi, addig a természet a leghatékonyabbat – függetlenül attól, hogy mennyire bonyolult.
Ma a robottechikát tartja a lázban a kérdés. Érthető, hiszen utóbbiak mindig a természetből merítettek inspirációt a robotok építéséhez: ha sikerülne a macska mozgástechnikáját leutánozni, akkor baleseteknél minimalizálni lehetne a robotokat ért esetleges károkat.
A biológia oldaláról közelítve a kérdéshez azt mondhatjuk, hogy a macska egyfelől több gerinccsigolyával rendelkezik, mint az ember – ennek köszönhetően hajlékonyabb a teste. Másfelől nincs kulcscsontja, ami a felsőtestének egy plusz flexibilitást ad.
Zuhanás közben először a fej kerül függőleges helyzetbe, majd ezt követi a test elülső része és a mellső végtagok, végül a hátsó végtagok is igazodnak, a macska begörbíti a hátát, hogy talpra érkezéskor tompítsa a becsapódás hatását. A farka pedig mindeközben úgy jár, mint a propeller, ami segít megőrizni az egyensúlyt. Ezt a folyamatot nevezi a szakirodalom korrekciós reflexnek.
