Home / News / Ferenc pápa egyre merészebben fogalmaz Putyinról

Ferenc pápa egyre merészebben fogalmaz Putyinról

Soha nem ragadtatta el magát Ferenc pápa Vlagyimir Putyinnal kapcsolatban az oroszk-ukrán háború kapcsán, άм mai máltai útján úgy fogalmazott, a “hatalmasság” nacionalista érdekei miatt korbácsolja a konfliktusokat.

Moszkva szerint a február 24-én indított akció “különleges katonai művelet”, amelynek célja nem területfoglalás, hanem szomszédjának demilitarizálása és “nácítlanitása”.

A pápa a kezdetektől fogva visszautasította ezt a megfogalmazást, és háborúnak nevezte a konfliktust – írja a Reuters.

“Európa keleti része felől, a napkelet földjéről most a háború sötét árnyai vetülnek ránk. Azt hittük, hogy más országok megszállása, a kegyetlen utcai harcok és az atomfenyegetés a távoli múlt zord emlékei”

– mondta a pápa a máltai tisztségviselőkhöz intézett beszédében, miután kétnapos látogatásra érkezett a földközi-tengeri szigetországba.

“A háború jeges szelei azonban, amelyek csak halált, pusztulást és gyűlöletet hoznak magukkal, erőteljesen söpörtek végig megannyi ember életén, és mindannyiunkat egyaránt érintenek” – mondta.

=========

Rettegett piros gomb: mikor nyúlhat atomfegyverhez Vlagyimir Putyin?

Mikor február 24-én, Ukrajna megszállása után Vlagyimir Putyin úgy fogalmazott, hogy akik Oroszország útjába állnak, a történelem során még sosem látott válaszra készülhetnek, sokakban egyből az atomháború réme tűnhetett fel.

De mennyire valószínű, hogy Oroszország valóban az atomhoz nyúl majd?

Az erőteljes elnöki fenyegetőzés csak a kezdet volt, hiszen válaszul arra, hogy egyesek nem vették komolyan szavait, Putyin elnök néhány nappal később „különleges készültségbe” helyezte az orosz nukleáris erőket, bár azt nem tette egyértelművé, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban.

Annak az esélye csekély, hogy az eszkalálódó konfrontáció Európában a nukleáris fegyverek bevetéséhez vezessen, még úgy is, hogy az ukrajnai invázió egyelőre aligha a Moszkvában elképzelt forgatókönyv szerint alakul.

Azonban még ezt szem előtt tartva is érdekes végiggondolni azt, hogyha a helyzet drasztikusan romlana, sor kerülhet-e orosz atomcsapásra akár egy NATO-tagországban, akár Ukrajnában?

Azt, hogy Vlagyimir Putyin pontosan mit tervez, az elnök legbelső körén kívül valószínűleg rendkívül kevesen tudják egyértelműen megválaszolni, azonban elvileg létezik Oroszországban egy ennél lényegesen konkrétabb katonai doktrína, amely szabályozza az atomfegyverek bevetésének körülményeit.

Oroszország a becslések szerint 1588 bevethető nukleáris robbanófejjel rendelkezik, 2889-et tartalékban tartanak, míg további nagyjából 1800 robbanófejet “nyugdíjaztak”, ezek szétszerelésre várnak – írja az Economist.

A korábban Oroszország elnökeként is tevékenykedő Dmitrij Medvegyev, aki jelenleg az orosz nemzetbiztonsági tanács elnökhelyettese (a tanács elnöke Vlagyimir Putyin), március 26-án hivatkozott erre a doktrinára, amikor ismertette azokat a helyzeteket, amelyek az orosz medvét a fegyverek bevetésére késztethetik.

Ezen tényezők közül a legjelentősebb az Oroszország és szövetségesei elleni agresszió, amely veszélyezteti magának az országnak a létét, még nukleáris fegyverek használata nélkül is.

Bár elsősorban a válaszcsapásokra fókuszál, az atomfegyverek használatát szabályozó dokumentum, azonban bizonyos helyzetekben még így is engedi azt, hogy Oroszország tegye meg az első csapást – az pedig nem kérdés, hogy Vlagyimir Putyin a rendelkezéseket áthatóan ismeri, hiszen ezeket nagyrészt akkor állították össze, mikor a jelenlegi elnök a nemzetbiztonsági tanács vezetője, valamint miniszterelnök volt, még 1999-ben.

Hidegháborús sztori

Ahhoz azonban, hogy megértsük a doktrína jelentőségét, még távolabbra kell visszanyúlnunk az időben, egészen a Szovjetunióig.

A hidegháború nagy részében a Szovjetunió és Amerika az ilyen fegyvereket végső elrettentő eszközként kezelte, a városokra célzott stratégiai atomfegyverek olyannyira pusztító erejűek voltak, hogy alkalmazásuk szinte elképzelhetetlen volt – a Szovjetunió például hivatalosan 1982-ben mondott le arról, hogy elsőként atomcsapást mérjen.

Mindemellett a védelmi szervek mindkét oldalon többnyire tisztában voltak azzal, hogy mit csinál a másik, ráadásul a kimondatlan megegyezés arról, hogy egy atomháború mindenkit elpusztítana, stabilizálta a helyzetet ezen a téren.

Amerika növekvő fölénye a hagyományos fegyverek terén – amely az 1990-es Öböl-háború során nyilvánvalóvá vált – azonban mindezt megváltoztatta.

Ahogy Oroszország lemaradása egyre nőtt, a hadsereg egyre inkább a nukleáris erejére támaszkodott, így az első bevetésről szóló tiltást már 1993-ban elhagyták, a már említett 1999-2000-ben készített doktrína pedig már azt is meghatározta, hogy pontosan mikor lőhetnek először az oroszok.

E szerint atomcsapást lehet alkalmazni olyan ellenféllel szemben, amelynek erői azzal fenyegetnek, hogy legyőzik Oroszország hagyományos védelmi erőit.

Megelőző atomcsapás, és a többi…

Ezt akkor átmeneti megoldásnak szánták, amíg az orosz hadsereg nem tudta jobban felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal – csakhogy a gyakorlat azt mutatja, hogy Oroszország nem zárkózik el a nukleáris erők további felhasználásától.

A Reuters cikke szerint 2009-ben Nyikolaj Patrusev, a nemzetbiztonsági tanács főtitkára az Izvesztyija lapnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy bár Moszkva és Washington előrehaladást ért el a nukleáris fegyverekről szóló tárgyalásokon, Oroszország biztonságát regionális konfliktusok és helyi háborúk veszélyeztethetik.

Patrusev ekkor azt is kijelentette, hogy Oroszországnak képesnek kell lennie korlátozott nukleáris csapást mérni egy agresszorra, aki „hagyományos fegyvereket használ egy teljes körű, regionális vagy akár helyi háborúban” – a főtitkár emellett megelőző atomcsapásokra is utalt.

A „megelőző atomcsapás” a gyakorlatban annyit tesz, hogy a bombákat kiszámítottan, katonai, irányítási és légi bázisok ellen vetnék be, nem városok ellen, így „korlátozott károkat” okozva – ezek az ún. taktikai atomfegyverek.

A de-eszkalációs csapások pontos körülményeit legutoljára 2020-ban fogalmazta meg az orosz kormány: ezek bevetése akkor történhet meg, ha az Orosz Konföderáció puszta léte kerül veszélybe.

Putyin kormánya ekkor azt is kihangsúlyozta, hogy az atomfegyvereket kizárólag elrettentő eszköznek tekinti.

Mi lesz a forgatókönyv Ukrajnában?

Ha színtisztán a Medvegyev által március 26-án idézett atomfegyver-regulátumot vesszük, abba betű szerint beleférne a nukleáris fegyverek bevetése a NATO ellen, hiszen a védelmi szövetség is atomhatalom, ráadásul az orosz kormány már korábban közölte, hogy az Ukrajnát támogató nyugati szankciókat „hadüzenetnek” tekinti – ebben az olvasatban pedig így a NATO és a Nyugat az agresszor.

Emellett Putyin is többször megvádolta Amerikát és a Nyugatot azzal, hogy Oroszország elpusztítására törekszik, ez pedig értelmezhető úgy, hogy „az Orosz Konföderáció puszta léte került veszélybe”.

Egyes szakértők azzal is számolnak, hogy Oroszország akár Ukrajna ellen is bevethet atomfegyvereket, bár az ukránoknak nincsenek nukleáris tölteteik, Moszkva azzal vádolta Kijevet, hogy plutóniummal működő „piszkos bombát” épít, amely a doktrína szerint akár indokot is adhatna a nukleáris beavatkozásra orosz részről.

Mindazonáltal azonban jelenleg úgy tűnik, hogy az orosz-ukrán háború, ha rendkívül lassan is, de a békekötés felé halad, ez pedig egyre messzebb űzi az atomfegyverek bevetésének rémét.

Ha azonban valami félrecsúszik a tárgyalások során, netán az ukrajnai helyzet tovább eszkalálódik, orosz területet támadás ér, vagy pedig a NATO- és a nyugati szövetségesek direkt beavatkozásra kényszerülnek, akkor a saját doktrínái szerint megnyílhat az út az atomfegyverek bevetéséhez Oroszország előtt.