Kedden informálisan bejelentette Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, hogy elindítják a jogállamisági mechanizmust Magyarország ellen.
Ezzel egy hónapokig tartó levelezgetés, aktatologatás, adott esetben pereskedés veszi kezdetét. Brüsszel viszont hónapokra visszatarthat több ezer milliárd forintnyi támogatást.
Először alkalmazzák az Európai Unión belül a 2020 végén kidolgozott jogállamisági mechanizmust egy tagállam ellen, miután Ursula von der Leyen, az EU végrehajtó testületének elnöke bejelentette, hogy az igazságszolgáltatás hiányosságai, a korrupciós kockázatok miatt megindítják az eljárást.
Mivel az Európai Bizottság először veti be a források befagyasztásával járó fegyvert, nehéz megjósolni a pontos menetrendet, de borítékolhatóan hosszú vita veszi most kezdetét.
A jogállamisági mechanizmus a sokkal szigorúbb, 7. cikk szerinti eljárás kis testvére, amit a nagy befizető tagállamok – például Németország, Franciaország, Hollandia vagy a skandináv országok – már régen bevezettek volna.
AZ ELJÁRÁS LÉNYEGE, HOGY EGY KRITÉRIUMRENDSZER ALAPJÁN MINDEN EU-S ÁLLAMBAN VIZSGÁLJÁK AZ ALAP JOGÁLLAMI IRÁNYELVEK BIZTOSÍTOTTSÁGÁT.
Bár a fogalom plasztikusan hangzik, viszonylag jól körülhatárolt elemeket határoztak meg:
- az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége,
- ezzel összefüggően a korrupció elleni küzdelem,
- a sajtószabadság érvényesülése,
- valamint a fékek és ellensúlyok rendszerének működése.
Magyarország esetében az Európai Bizottság és a kormány a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) körüli vitájából már nagyjából tudhatók a jogi aggályok, amelyekre Brüsszel hivatkozik majd.
Elsősorban a magyar közbeszerzési eljárást kritizálják az EU-ban, mivel az nem biztosít tiszta versenyt, úgy vélik, sok benne a túlárazott nyertes projekt, nem védik eléggé az összeférhetetlenségtől a pályázatokat, valamint sok esetben merültek fel korrupciós aggályok.
Ezzel függ össze, hogy ha az EU-s megfigyelési és ajánlási jogkörrel bíró Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelezte, hogy bizonyos pályázatok esetében jogsértések történtek, akkor volt, hogy a magyar ügyészség eljárásai vádemelés vagy eredmény nélkül zárultak.
Emiatt kritizálják a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét is az Európai Bizottság és az Európai Parlament részéről.
Bár a tagállamokról szóló jogállamisági jelentésekben számos esetben előhozzák a médiapluralizmus hiányát, a jogállamisági mechanizmus esetében ez nem igazán alkalmazható:
A SZABÁLY SZERINT A KONDICIONALITÁSI ELV KONKRÉT ESETEKRE VAGY KIMUTATHATÓ KOCKÁZATOKNÁL ALKALMAZHATÓ, TOVÁBBÁ AZ EU PÉNZÜGYI RENDSZERÉNEK DIREKT FENYEGETETTSÉGE ESETÉN LEHET BEFAGYASZTANI A FORRÁSOKAT.
A magyar médiapluralizmus esetében legfeljebb akkor lehetne erről szó, ha a magyar állam uniós támogatást folyatna ezekbe a médiumokba, azok esetében aztán felmerülne a visszaélés gyanúja – például tovább szűkülne a verseny, politikai alapon osztanának pénzt.
Viszont erre nincs példa, szándék sem volt, így még ha kritizálják is a kormányt a médiapiaci helyzet miatt, „erre nem lehet lőni”.
A korrupciós aggályok, az átláthatóság hiánya, a közbeszerzési összeférhetetlenségi szabályok megsértése miatti brüsszeli kritikák olyan területek, ahol konkrét lépéseket tehetnek, mert ezeken a területeken érintettek EU-s források vagy azok felhasználásának ellenőrizhetősége.
Rengeteg pénz fagyhat be
Nagyon nehezen sikerült a jogállamisági mechanizmust elfogadtatni az EU-ban: már 2018-ban kierőltették a nagyobb befizető országok, hogy vegyék napirendre a mechanizmus bevezetését.
Németország viszont sokáig vonakodott ettől, mígnem a koronavírus-járvány gazdasági hatásai miatt 2020-ban a közös EU-s hitelfelvétellel (amely a helyreállítási alap forrásainak nagyobb részét teszi ki) végül két vonakodó tagállam maradt csak: Lengyelország és Magyarország.
A 2020. decemberi EU-csúcs előtt Budapest és Varsó vétófenyegetéssel harcolt ki néhány engedményt: a két tagállam megszavazta a javaslatot, cserébe azért, hogy addig azt ne alkalmazzák, amíg az Európai Unió Bírósága nem mondja ki, hogy az jogszerű, valamint amíg nem határozzák meg a jogállamiság egzakt kritériumrendszerét.
Végül februárban az EUB ítéletében kimondta, hogy a mechanizmus megfelelő.
VOLT EGY POLITIKAI ALKU IS A RENDSZER ESETÉBEN, ANGELA MERKEL TÁVOZÓBAN LÉVŐ NÉMET KANCELLÁR MEGEGYEZETT A MAGYAR–LENGYEL KORMÁNYOKKAL, HOGY BÍRÓSÁGRA VIHETIK AZ ÜGYET, AMI AZ UNIÓS HATÁRIDŐK MAXIMÁLIS KITOLÁSÁVAL AZT JELENTETTE, HOGY A 2022-AS VÁLASZTÁSOKIG NEM IGAZÁN LEHETETT BEVETNI A JOGI FEGYVERT.
Viszont azóta Magyarország és Lengyelország híján van az uniós forrásoknak is, mert az RRF esetében egyik ország helyreállítási terveit sem fogadták el, másrészről az Európai Bizottság és a magyar kormány még nem írta alá a hétéves költségvetés utalásaihoz szükséges Partnerségi Megállapodást sem.
Ez a dokumentum referenciaként szolgál a strukturális és beruházási alapokból származó programozási támogatásokhoz, meghatározza az érintett tagállam által választott stratégiai és beruházási prioritásokat, és felsorolja azokat a nemzeti és regionális operatív programokat, amelyeket a tagállamnak szándékában áll végrehajtani.
A Partnerségi Megállapodás aláírására április végéig van idő, hogy a 2021–2027-es költségvetés forrásait nagy üzemben le lehessen hívni.
Magyarország nagyjából 22 milliárd euróhoz juthat a hétéves költségvetési időszak alatt többek között a közlekedés, a környezetvédelem, az energiagazdaság fejlesztésére, a tudásalapú társadalom megteremtésére, a szegénység csökkentésére.
A 2022-es évre csak innen nagyjából 1000 milliárd forint érkezhetne.
Ugyan a jogállamisági mechanizmus alkalmazható az RRF forrásaira is, ami egy maximálisan 3150 milliárd forintos hitelkeretből, a vissza nem térítendő támogatás pedig mintegy 2080 milliárd forintos részből áll, de ezt eddig amúgy sem fizették ki.
Ennek oka, hogy a helyreállítási terveket nem fogadták el Magyarország – és Lengyelország – esetében. A legutolsó információk szerint a kötött célokra felhasználható források hitelrészének lehívására az Orbán-kormány hivatalos kérelmet még nem adott be.
