A világpiaci és geopolitikai folyamatok ismeretében felmerült a kérdés, hogy milyen lehetőségek mutatkoznak
Európában és Magyarországon a belföldi gázkitermelés rövid távú fokozására, illetve a földgáz akár erőltetett ütemű, mielőbbi és minél szélesebb körű kiváltására.
Bár Magyarország területe már jól és erősen megkutatott az elmúlt évtizedek iparági erőfeszítéseinek köszönhetően, még mindig vannak e téren lehetőségek, és a Mol is rendszeresen talál új földgázmezőket.
Az idei tél már előzetesen, az ukrán-orosz háború kitörése előtt rámutatott Európa energiaellátásnak sérülékenységére.
A példátlanul magas energiaárak kialakulásához több tényező együttállása vezetett, az egyik fő okot pedig az Európai Unió földgázimportnak, különösen az orosz eredetű behozatalnak való jelentős kitettsége jelenti, amelyet a háborús konfliktus tovább fokozott.
Bár a földgáz, mint fosszilis energiaforrás maga is hozzájárul a klímaváltozáshoz, ezzel együtt még évtizedekig kiemelt és fontos szerepe lehet az energiaellátásban (bővebben lásd keretes írásunkat).
A VILÁGPIACI ÉS GEOPOLITIKAI FOLYAMATOK ISMERETÉBEN PEDIG UNIÓS SZINTEN IS FELMERÜLT A KÉRDÉS, HOGY MILYEN LEHETŐSÉGEK MUTATKOZNAK EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON IS A BELFÖLDI GÁZKITERMELÉS RÖVID TÁVÚ FOKOZÁSÁRA, ILLETVE A FÖLDGÁZ AKÁR ERŐLTETETT ÜTEMŰ, MIELŐBBI ÉS MINÉL SZÉLESEBB KÖRŰ KIVÁLTÁSÁRA.
Egy dolog biztos: a jelenlegi helyzetben még inkább előtérbe kerül az ellátásbiztonság, az energiafüggetlenség és az energiaátmenet kérdésköre.
Cél: a hazai gáztermelés maximalizálása
A hazai földgázmezők továbbra is kulcsfontosságú szerepet játszanak, hiszen termelésük a teljes magyarországi földgázfogyasztásnak hozzávetőleg a hatodát adja. A fennmaradó részt az import teszi ki, ami zömmel az orosz-magyar hosszú távú szerződésből származik.
Minél távolabbról hozzuk azonban a gázt, annál jobban kitett a külső hatásoknak, ezért nemzetgazdasági és ellátásbiztonsági szempontból kiemelten fontos, hogy ez a függőség ne növekedjen.
„Az ellátásbiztonsági megfontolások és törekvések régóta napirenden vannak hazánkban, és a belföldi kitermelés fenntartása és fejlesztése mellett szól az is, hogy ezek a beruházások erősítik a hazai gazdaságot.
A magyarországi kutatás-termelés a technológia tudásbázisának megőrzésén és itthoni fejlesztésén keresztül az energiaátmenetben való részvételhez is nagymértékben hozzájárul” – mondta Homonnay Ádám, a Mol magyarországi kutatás-termelési igazgatója a Portfolio-nak.
A földgázmezőknek van egy természetes életciklusa, a termelésbe állítás után egy-két évvel általában elérik a csúcsukat, utána pedig mezőtől függően gyorsabb-lassabb csökkenő pályára állnak.
A Mol meglévő mezői túlnyomórészt ebben a fázisban vannak, a társaság pedig folyamatosan keresi az új termelési lehetőségeket.
ENNEK EGYIK FORRÁSA A KUTATÁS LEHET, ÉS BÁR MAGYARORSZÁG TERÜLETE MÁR JÓL ÉS ERŐSEN MEGKUTATOTT AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEK IPARÁGI ERŐFESZÍTÉSEINEK KÖSZÖNHETŐEN, MÉG MINDIG VANNAK E TÉREN LEHETŐSÉGEK: A MOL IS RENDSZERESEN TALÁL ÚJ FÖLDGÁZMEZŐKET. EZEK TÖBBSÉGÉBEN HAGYOMÁNYOS ELŐFORDULÁSOK, AZONBAN EGYRE NAGYOBB FIGYELEM FORDUL A NEM-KONVENCIONÁLIS LEHETŐSÉGEK FELÉ.
A Mol az egész országban vizsgálja az új termelés növelési lehetőségeket. Ígéretes földgázmező a horvát-magyar határ által kettészelt Zaláta-Dravica mező, de az ország déli és középső területein, vagyis Kiskunhalas és Szeged környékén szintén hagyományos nagy termelő mezők találhatók, és új találatokra is jó esélyt kínálnak, ahogyan a keleti országrészben Hajdúszoboszló térsége is.
A jelenleg összességében körülbelül 1,5 milliárd köbméteres éves magyarországi földgáztermelés jövője nagyban függ a kutatási eredményektől, így természetesen nem kizárt, hogy akár a Mol, akár valamelyik versenytársa egy nagyobb mezőt fedez fel, azonban az ország megkutatottságára és fizikai korlátaira tekintettel Homonnay Ádám azt tartja reálisabb célnak, hogy ezt a kitermelési mértéket a következő években is szinten tartsák, illetve hogy a csökkenés mértéke minél alacsonyabb legyen.
Az alaptermelés jelenleg évente 15-20%-kal csökken, ami a nagy gázmezők készleteinek fogyásával magyarázható, ezt azonban különböző eljárásokkal 5-10%-ra mérsékelik. A Mol a jelenlegi helyzetben sem tartalékol, minden körülmények között a lehető legtöbbet igyekszik termelni az ország stabil gázellátásának érdekében – fogalmaz.
A nem konvencionális és az innovatív lehetőségeket is vizsgálják
A nem konvencionális kutatás-termelés – amely alatt jellemzően vízszintes kutak fúrását és/vagy rétegrepesztést kell érteni – ipari méretekben gyakorlatilag csak az Egyesült Államokban és Kanadában zajlik, Európában ez a kategória egyelőre elhanyagolható.
EZ AZONBAN NEM JELENTI AZT, HOGY A JOGSZABÁLYI KERETEK ÁLTAL MEGHATÁROZOTT SZIGORÚ KÖRNYEZETVÉDELMI FELTÉTELEK MAXIMÁLIS FIGYELEMBEVÉTELÉVEL NE VIZSGÁLNÁ ENNEK LEHETŐSÉGEIT A MOL IS.
Bizonyos európai országok elzárkóznak a nem konvencionális kitermeléstől, de akadnak olyan országok is, ahol pragmatikusabban közelítik meg ezt a kérdést.
Magyarország inkább a második kategóriába tartozik, és Homonnay Ádám nem zárja ki, még előremutatónak is tartaná, ha a nem konvencionális kitermelés teret nyerhetne, körültekintő előírások és feltételek mellett.
A gázkitermelés növelésére a másik lehetőséget a meglévő gázmezők intenzifikálása jelenti, és erre innovatív eljárások és technológiák is rendelkezésre állnak.
EZEK KÖZÜL A LEGNAGYOBB LEHETŐSÉGET A SZÉN-DIOXIDDAL TÖRTÉNŐ GÁZLECSERÉLÉS MÓDSZERE ÍGÉRI, AMELYET A MOL MÁR ALKALMAZ A GYAKORLATBAN IS.
Ennek keretében a nagyrészt már letermelt, és másként már tovább nem termelhető mezőbe CO2-t sajtolnak be, és a megnövekedett rétegnyomás segítségével termelik ki a benne lévő szénhidrogént.
A föld alatti gázlecserélésnek is nevezett eljárás biztonságos, és a társaság további mezőin is alkalmazni tervezi. Mivel sok olyan mezője van, amely régen nagy termelést adott, de a maradék gáz ma már nehezen kitermelhető, ezért a vállalatnál komoly potenciált látnak benne.
A módszerből adódóan a föld alatt a gázok bizonyos mértékben keverednek, vagyis a kitermelésre kerülő földgázban növekszik a CO2-koncentráció.
A meglévő hazai mezőkből termelt földgázra és a biogázokra viszont általában is igaz, hogy úgynevezett inert gázokkal kevert szénhidrogénekről van szó – vagyis jellemzően szén-dioxidot, nitrogént, esetenként kén-hidrogént tartalmaznak, amelyeket a kitermelés után el kell távolítani. A leválasztott szén-dioxidot a Mol visszasajtolja a föld alá.
A hazai eredetű gázellátás fokozásának harmadik fő forrását a biogázok képviselik, melyek különböző technológiával és alapanyagokból is előállíthatók.
A potenciális mennyiség a jelenleg ismert technológiák mellett inkább lokális, speciális ellátást célozhat (pl. biogáz erőmű), de a technológia feljődésével növekedhet a megtermelhető mennyiség is, illetve a minőségi követelmények teljesítése esetén országos ellátásba bevonása is elképzelhető. A Mol e lehetőségekkel is komolyan foglalkozik.
Magyarország egyébként rendelkezik olyan kimerült gázmezőkkel is, amelyek alkalmasak lehetnek gáztárolásra. A Mol elsősorban a szén-dioxid hosszú távú, biztonságos tárolásának a lehetőségét vizsgálja, ami hozzájárulhat az iparág „kizöldítéséhez”, és az energiaátmenet elősegítéséhez.
A magyar társaságcsoport a CO2-tárolás és a biogáz-termelés mellett a geotermia hazai lehetőségeit is vizsgálja stratégiai szempontból, és e területek egyben a kutatás-termelés és a meglévő földgázrendszerek jövőjét is biztosíthatják.
Európa a határain kívülre tolja a környezet- és klímavédelmi problémát?
Európának, azon belül hazánknak is az az érdeke, hogy stabil forrásokra támaszkodhasson, és hogy minél jobban diverzifikálja földgázimportját.
Az elmúlt időszakban történtek is olyan fejlesztések, melyekkel csökkent Magyarország egyoldalú gázimport-függősége, és nőtt az alternatív források elérhetősége, elsősorban a horvát LNG-terminálnak és a magyar-horvát gázvezetéknek köszönhetően.
Az uniós importdiverzifikáció szempontjából számos lehetséges új forrás jöhet szóba, például Azerbajdzsán és más közép-ázsiai országok, a Földközi-tenger keleti medencéjének ígéretes mezői, Ciprus, Törökország, Egyiptom, Izrael, és persze Románia fekete-tengeri vizein.
Ezek olyan nagyságú készleteket tartalmaznak, amelyeket helyi szinten nem lehet piacra vinni, ezért az országoknak érdemes exportálniuk, és az első számú felvevő piac egyértelműen Európa lehet számukra.
Az Európai Unióban a belföldi gáztermelés fokozásának, ezáltal az importfüggőség csökkentésének kilátásai összességében inkább negatívak – véli Homonnay Ádám.
A kitermelést elsősorban a nagy mezők határozzák meg, és ahhoz, hogy a nagy mezők termelését pótolni lehessen, európai szinten nagyon intenzív kutatási tevékenységet kellene folytatni. A nyugat-európai szabályozás azonban inkább ennek ellenében hat, aminek elsősorban klímapolitikai megfontolások állnak a hátterében.
EURÓPA GYAKORLATILAG SAJÁT HATÁRAIN KÍVÜLRE TOLJA A KÖRNYEZET- ÉS KLÍMAVÉDELMI PROBLÉMÁT AZÁLTAL, HOGY SAJÁT TERMELÉS HELYETT INKÁBB KELET-, ILLETVE NYUGAT-AFRIKÁBÓL, A KÖZEL-KELETRŐL, KÖZÉP-ÁZSIÁBÓL ÉS ÉSZAK-AMERIKÁBÓL KÍVÁNJA BEHOZNI A FÖLDGÁZT MÉG NAGYOBB MENNYISÉGBEN, JELENTŐS RÉSZBEN LNG, VAGYIS CSEPPFOLYÓSÍTOTT FORMÁBAN.
Azon kívül ugyanis, hogy a rétegrepesztésre máshol esetleg kevésbé szigorú környezetvédelmi szabályok vonatkoznak, a gáz cseppfolyósítása rendkívül energiaintenzív; a hajón történő szállítás is energiát igényel, és minél messzebbről jön a gáz, annál többet kell kompresszorozni.
Ahhoz tehát, hogy a fosszilis energiát Európába juttassák, további nagy mennyiségű, jellemzően fosszilis energiát kell felhasználni, aminél jóval energiatakarékosabb és klímabarátabb megoldást jelentene, ha a felhasználási helyhez közelebb történne a megfelelően környezettudatos gázkitermelés.
Mindezen túl a metánemisszió szempontja is a belföldi kitermelés mellett szól, hiszen minél rövidebb úton közlekedik a földgáz, annál kevesebb a potenciális szivárgási pont.
